Gyülekezetünkről

Gyülekezetünk élete meleg, családias légkörben telik. Szombatonként összegyűlünk Istent dicsőíteni, beszélgetni egy-egy Bibliai részről és meghallgatni Isten üzenetét lelkészeink által. A népes gyereksereg saját korosztályával tölti ideje javát. Bábjátékkal, énekkel, kézműveskedéssel ismerkednek az Úr Jézus szeretetével. Egyéb programjainkon is minden korosztályú és érdeklődésű ember megtalálhatja a hozzá illő elfoglaltságot. Szeretettel várjuk Önt is!

Kecskeméten 1921-ben alakult az első adventista gyülekezet. Első bibliamunkás Ősz B. Mihály, aki az első világháború vérzivataros évei után érkezett a városba. 1918 végéről már néhány barátkozó neve is fennmaradt, akik adományaikkal támogatták a missziót. 1920-ban Bobtsok János családjával Budapestről Kecskemétre költözött, és az elkötelezett adventhívő házaspár otthonában házi gyülekezetet szerveztek. 1921. július 16-án történt az első keresztségi alkalom – korabeli szokásnak megfelelően – a Széktói szabad fürdőben, ahol hat testvért keresztelt Murányi Árpád lelkész. Ugyanebben az évben, a Csáky utca 12. szám alatt, bérelt helyiségben 20 fővel megalakult az első kecskeméti gyülekezet. Az imaterem teljes egészében Juhász Péter felajánlása volt. Gyülekezetalapítás, keresztség, imaterem saját erőből, 135 bibliaóra, 97 látogatás, 68 elküldött missziós levél – ez volt az 1921-es év mérlege Kecskeméten.

.. továbbolvasom

A kecskeméti gyülekezet története

Ősz B. Mihály 1921 végén nyugdíjba vonult, Venczel József lelkipásztort helyezte ide az egyházterület. Nevezetes esemény volt az 1924-es konferencia, amit az Állomás kertben lévő Vigadó nagytermében rendeztek meg. Ezen szinte valamennyi korabeli magyar adventista prédikátor és vezető megjelent: Minck Adolf, Wicklein Alajos, Zeiner Alajos, Murányi Árpád, Zarka Dénes, sőt ellátogattak – akkor ritkaság számba menő – külföldi, színes bőrű vendégek is.

Venczel József lelkész mintegy hatesztendős szolgálat után, 1928. augusztus 25-én elhunyt. Őt követte idősebb Zarka Dénes. 1932-től Michnay László a gyülekezet prédikátora, aki népes családjával itt élt a kecskeméti testvérek között. A gyülekezet a városközpontban új bérelt terembe költözött. A közösség lelkes munkájának és Michnay László karizmatikus szónoki képességeinek köszönhetően alkalomról alkalomra zsúfolásig megtelt a hely érdeklődőkkel.

1935 októberében id. Szigeti Jenő testvért helyezték ide, 1936 májusában Bajor László lett a gyülekezet pásztora. Az 1930-as években Róth Gusztáv és Katona Sándor is dolgoztak a kecskeméti gyülekezetért, valamint szemtanúk visszaemlékeztek id. Berzenczey Károly, Gyarmati Béla, Kiss János, Berghauer Imre, Sohlmann Károly pásztori szolgálatára.

Az 1939-es betiltás alkalmával bezárták a kecskeméti adventista gyülekezetet is. Ekkor 42 tagja volt a közösségnek. A betiltás évei alatt csak házaknál lehetett összejöveteleket tartani. A második világháború után, 1946-47-ben szerveződött újra a gyülekezet. Új termet kerestek a testvérek, ismét a város szívében.

A mintegy három éven át tartó aktív közösségi és missziós tevékenység után 1950 második felétől hanyatlás következett. Juhász Péter, aki évtizedeken át a gyülekezet fáradhatatlan vezetője, súlyosan megbetegedett és elhagyta a várost. A gyülekezetben dúló belső viszályok, illetőleg az idehelyezett prédikátor alkalmatlansága miatt lassan összeomlott minden, hosszú időre szórvánnyá zsugorodott az egykor virágzó gyülekezet. Akik 1948. januártól 1956. áprilisig igyekeztek pásztorolni, koordinálni a túlélni vágyó maroknyi csapat munkáját: Kováts Sándor segéd prédikátor, Halász Lajos, Hofer András, Négyesi János, Pintér Ottó, Szabó József, Koroknay József lelkészek.

Nem kevesebb, mint 20 esztendőre maradt alvó szórványgyülekezet Kecskemét. Ezek alatt az évek alatt a kiskunfélegyházi és a nagykőrösi gyülekezet tagjai támogatták látogatásaikkal, imáikkal, szolgálataikkal a városban élő, többnyire időskorú hittestvéreiket.

Az 1970-es évek második felében Ócsai József körzeti lelkész kezdett az újjászervezés ügyéért fáradozni. Kezdeményezését tovább folytatták munkatársai: Sztán János és Milei Sándor. Újjáéledt a misszió, új tagok csatlakoztak a kis csoporthoz. Özv. Józsa Antalné felajánlásának köszönhetően saját rendelkezésű imatermet alakítottak ki a Kossa I. sétány 61/a szám alatt. Szerény, bensőséges hangulatú ünnepség keretében történt a felavatása 1981. augusztus 15-én. Avatóbeszédet mondott Zarka Dénes, a magyar unió akkori elnöke, és Oláh Károly az adventi reménységről prédikált. A kecskeméti közösség ekkor még csak istentiszteleti teremmel rendelkező csoport volt csupán, és talán a megelőző, hosszú „csendes” évek, talán az adventista generációváltás, talán a korabeli egyházi-társadalmi körülmények – de leginkább Isten tudja miért – még három évre „próbaidőre” bocsáttatott.

1984. március 17-én, szervezték újra gyülekezetté – immár hivatalosan is – a közösséget. A szolgálatokat a Déli Egyházterület részéről Fazekas Károly, Fehér János és Szán János végezték. A gyülekezet evangelizációs fáradozásait gazdag áldás kísérte, a megszaporodott híveknek szűk lett a néhány évvel korábban felavatott kis szoba. Merészen terveztek, szorgalmasan munkálkodtak, majd 1985. december 14-én, egy azonos részben egyházi támogatással és a testvérek adományaival, kétkezi munkájával átépített, bővített és kiszolgálóhelyiségekkel ellátott imaterem átadására kerülhetett sor. 2002 nyaráig itt működött a gyülekezet.

1994 márciusában Gyűrűs István lelkész és a gyülekezet vezetősége építési telek kérelemmel fordult a Kecskeméti Polgármesteri Hivatalhoz. 1995. februárban Katona László polgármester a képviselőtestület jóváhagyásával, ajándékozási szerződéssel rendelkezésünkre bocsátotta a Liszt Ferenc utcai telket. Alapkőletételre 1999. március 18-án került sor, de az építkezés tényleges megkezdése csak 1 évvel később, 2000. június 27-én történt.

A testvérek templomépítő szándéka, hite állta az idő próbáját, ám a kápolnaépítés feladataihoz fel kellett nőni a közösségnek. Gyülekezetünk mellett működő „Kezdj el élni” Alapítvány szellemiségével és pénzeszközeivel támogatta a munkát. A kivitelezés praktikus feladatainak szervezésében, végzésében Bangó Dezső és Murányi József vállaltak döntő szerepet. 2002. november végére befejeződtek a munkálatok. 2003. november 22-én került sor ünnepélyes kápolnaavatóra. A város vezetése, a város lelkészei elhozták köszöntésüket, jókívánságaikat erre a napra, Mayor Zoltán egyházelnök hirdette Isten igéjét. Ezen a napon a gyülekezeti névsorba bejegyzett tagok száma: 90 fő.

WordPress Image Lightbox